GYÓGYULJ ÉS GAZDAGODJ!

2014. december 19., péntek

Miért fontos az ételeink sózása? (Dr. Hummel Zoltán)

A napokban hallottam egy hírt a rádióban, ami megrendített. Nem vagyok egy hőzöngős típus, se harcias, de erre a hírre „felkaptam a vizet”.
A hír a következő volt: „Az óvodák és az iskolák menzáinak az asztaláról eltüntették a sótartókat!”
Nem tudom, hogy ki és milyen szervezet indítványa volt ez az akció, de mély tudatlanságot mutat.
Valószínű indítéka az intézkedésnek egy régi hipotézis, mely szerint a magas vérnyomás egyik fő oka a túlzott só fogyasztás. Ez a hipotézis már ezerszer megdőlt, de még mindig vannak, akik ezt a nótát fújják. Nagyon hasonló a koleszterin történettel, melyről szintén kiderült, hogy nem úgy kell a koleszterin szintet csökkenteni, hogy kevesebb tojást és húst eszünk, hanem több zöldség és rostos étel fogyasztása normalizálja a koleszterin szintet.
A magas vérnyomás első számú felelőse a vér magas inzulinszintje, ami viszont az inzulinrezisztencia miatt alakul ki. Az egész káros folyamat mögött a túlzott finomított szénhidrátok fogyasztása lapul. E káros folyamat külső látható jele az elhízás, a túlzott zsírlerakódás.
Nem is lennék zaklatott, ha csak egy téves koncepció ártatlan intézkedéséről lenne szó.  De a só megvonásával nem egy ártatlan, téves intézkedésről van szó, mert a só megvonása súlyos egészségi kockázatokkal jár.
Néhány fontos tudnivaló a konyhasó két összetevőjéről, a nátriumról és a klórról.
Ha a konyhasót vízben feloldjuk nátrium és klorid ionok keletkeznek. Ez a két ion a vérszérumunk két legnagyobb mennyiségű ionösszetevője.
A vérben és a sejtek közötti térben 30-szor több a nátrium-, mint káliumion. Kloridionokból kevesebb van a vérszérumban, mint a nátriumionokból, de az anionok közül a klorid a legdominánsabb a vérszérumunkban. Ezek a tények egyértelműen mutatják, hogy az első őssejtünk a magas sótartalmú tengervízben alakult ki.
Az idegsejtek működése, ingerelhetősége, lecsökken, sőt le is állhat, ha a vérszérumban lecsökken egy szint alá a nátrium. Az ingerelhető izomsejtek ingerelhetősége is leáll nátriumion nélkül.
Egy olyan fejlett élőlény, amelyben az idegi szabályozás olyan magas szintű, mint az emberben, alacsony szérum nátrium mellett, érzéketlen zombikká degradálódnánk.
Van egy másik fontos szempontja a kellő mennyiségű nátrium fogyasztásának. A gyomorsav termelődésében fontos szerepe van a nátriumnak és a kloridnak, ha nincs elég belőlük a vérszérumunkban, nem lesz elég gyomorsavunk. Ha nem lesz elég gyomorsavunk, akkor nem tudjuk megemészteni az ételeink fehérjéit, így nem jutunk hozzá a létfontosságú aminosavakhoz, nem tudunk újra és újra regenerálódni.
De a kevés gyomorsavnak van még egy következménye. A táplálékkal a gyomorba kerülő erjesztő mikrobák nem lesznek elpusztítva a gyomorsav alacsony pH-ja által, így ezek a mikrobák erjedéseket indítanak el a gyomorban. Ennek egyik következménye a puffadás. De a gyomor ürülése is később történik a gyomorból hiányzó sav miatt, így még a telítettség érzése is megvalósul.
Hasonló tünetekkel kellene szembenéznünk akkor is, ha a konyhasóból kivonnák a nátriumot és káliummal helyettesítenék. Sokan cikkeznek erről, de jómagam ebben nem hiszek, talán nagyon ritka esetben történhetett meg. Inkább arról lehet szó, hogy akik ezekkel riogatnak, azok a saját sójukat akarják eladni.
A só az emberiség történelmében igen fontos volt. Minden hatalom igyekezett arra, hogy aranybánya mellett sóbányája is legyen. De még a népmeséinkben is szó van az élet sójáról.
Ha meg akarjuk szerettetni a gyerekeinkkel a zöldségek fogyasztását, akkor só nélkül nagyon nehéz lesz. Azt, hogy a tojás és húsételeinket sózzuk, mindenkinek ismerős. De ha a zöldpaprikát, paradicsomot, lila- vagy zöldhagymát besózzuk, jobb étvággyal esszük.
Az sem véletlen, hogy valaki sósabban szereti az ételt, mint mások, ennek is megvan a fiziológiai oka.
Ne hagyjuk magunkat és gyermekeinket, hogy egy rossz hipotézis áldozatául essünk!
Mikor néhány ember akarja utasítani az emberek többségének, hogy mi a  nekik, abból az eddigi történelmek során mindig baj lett.
Remélem, hogy csak egy múló túlbuzgóság volt, ami még könnyen orvosolható.