Még hírből sem ismerték a betegséget, ételallergiát dédszüleink. A felcseperedő nemzedék egyre nagyobb nagyobb számban jelenik meg rendellenességgel élők, magas vérnyomásosok, cukorbetegek száma.
Nagyszüleink szezonális ételeket fogyasztottak. 1900-as évek elején ebben az időben az élelmiszer tartósítószerek nem voltak még széles körben elterjedve, az ételek természetes frissességüket őrizték. Amelyik megromlott, azt egyszerűen kidobták. A csecsemők nem tápszereket, hanem anyatejet kaptak, ami minden időben, megfelelő hőfokon állt rendelkezésükre.
Nem diétáztak, és nem bántak szigorúan a testükkel és az anyagcseréjükkel. Azt ettek, ami abban a szezonban termett. Az ételt otthon főzték meg hagyományos elkészítési módszereket használva. Feldolgozott étel vásárlására nem volt lehetőség, és étterembe (m)enni ritka luxus volt. Nagyszüleink szerencséjére ezek a szokások valóban kedvező hatással voltak az egészségükre. Az ételeket még nem kezelték adalékanyagokkal, antibiotikumokkal és hormonokkal, melyek segítenek megőrizni az eltarthatóságukat a fogyasztók egészségének kárára. A mára jellemző nagyüzemi élelmiszer-előállítás az összes mesterséges összetevőivel még csak csírázott a korai 1900-as években.
Nem mentek orvoshoz, amikor úgy érezték, hogy betegek vagy azért, hogy vényköteles gyógyszereket kapjanak. Az orvosi látogatások a balesetben sérülteket vagy az életveszélyes betegeket mentették meg.
Amikor lázasak lettek, megvárták, hogy elmúljon. Amikor rosszul érezték magukat, leveseket, erőlevest ettek, és sokat pihentek. Nem volt orvos vagy nővér gyors hívójuk, de sokkal inkább bíztak a test természetes gyógyulási folyamatában, mint mi manapság. Az ételük volt az orvosság, függetlenül attól, hogy ezt felismerték vagy sem.
Sok időt töltöttek a szabadban!
(Forrás:hungaryfirst.hu)
