GYÓGYULJ ÉS GAZDAGODJ!

2016. február 3., szerda

Kell-e félnünk a ráktól? (Dr. Hummel Zoltán)

Azt tapasztalom lépten-nyomon, hogyha valakiről kiderül, hogy rákos, akkor már temetési hangulatba kerülünk.
Pedig erre nincs szükség!
Könnyedén kikerülhető a rák, csak ismernünk kell a természetét. 
Ha megismerjük közelebbről a viselkedését és az igényeit a rákos sejteknek, akkor rájöhetünk, hogy nem kell tőlük félni!

Nézzük meg, mi a különbség a normál és a rákos sejtek között?
A normál sejtek nőnek és elpusztulnak. Másodpercenként több millió normál sejtünk pusztul el. De az elpusztult sejtek folyamatosan pótlódnak. Másodpercenként nagyjából ugyanannyi normál sejt kezdi el életét, ahány elpusztult.
Ezzel szemben a rákos sejtek nem pusztulnak el: csak osztódnak és növekednek. Bennünk naponta több tízezer rákos sejt keletkezik, amelyek nem pusztulnak el maguktól. De az immunrendszerünk felügyeli és elpusztítja őket. Ez állandó napi feladatot jelent számára.
A rákos sejtek tehát nem mérgezőek, csak kontrollálatlanul nőnek. Elveszik a teret a normál sejtektől!

Az egyik ok tehát a rákos burjánzásnak, hogy az immunrendszer nem jól működik.
Van más különbség is a normál és a rákos sejtek között.
A normál sejt elsődlegesen oxigént fogyaszt az energiatermelése közben.
A rákos sejt nem szereti az oxigént, az oxigénmentes környezet kedvez az energiatermelésénél. A rákos sejt fermentációval nyeri az energiáját. Cukrot fermentál tejsavvá. E folyamat alatt nyer energiát.
A rákos sejt cukorral táplálkozik. A normál sejtjeink sokkal rugalmasabbak, tudnak cukorral, zsírral és fehérjével is táplálkozni.

A normál sejtjeinknek nincs szüksége cukorra, a nélkül is meg tud élni. De a rák nem!
Ezek után egyszerűnek látszik a feladat a rák elkerülésében és táplálásában. Ne cukorral táplálkozzunk! De hát senki sem táplálkozik cukorral!
Ez igaz, de sok olyant eszünk, amiből hamar cukor lesz! Ilyen a keményítő.
Miben van keményítő?
A lisztben, tehát a tésztákban, a sütikben, a krumpliban, a kenyérben, a rizsben. A gyümölcsökben meg több-kevesebb cukor van.
Tehát, ha kiderül rólunk, hogy daganat fejlődik bennünk, akkor ezektől az ételektől óvakodnunk kell!

Tudom, nagyon szigorú, de nincs jobb természetes megoldás!
De mit együnk ezek helyett?
Ha eddig még nem kapták volna fel a fejüket a kedves olvasóim, akkor most biztosan felkapják, mert olyanokat mondok, ami pontosan ellentétes a kialakult köztudattal!
A jelen köztudat szerint a rákosoknak óvakodniuk kell a hús fogyasztásától. „Mert az savasít!” Láthattuk a fentiekben, hogy nem az étel savasít, hanem az étel feldolgozási módja. A fermentációt folytató sejtek tényleg savasítanak. Ellenben az oxigénnel égetők nem!

A köztudat enyhébb változatban így szól: jó, együnk húst, de akkor nagyon száraz legyen az! Ezért van ez a csirkemell-őrület, mert kevésbé zsíros.
Ha a kalóriákat számláljuk, akkor a zsír tényleg hátrányos, mert a legenergia-dúsabb táplálékunk. De egyben előny is, ha a gyorsan felszívódó szénhidrátokat ki kell iktatnunk a táplálkozásunkból, mert a napi szükséges energiamennyiséget fele annyi zsírral pótolhatjuk, mint szénhidráttal.

Találkozunk egy másik kiirthatatlan őrülettel, a koleszterin hisztériával.
Ha a koleszterinünket szeretnénk csökkenteni, nem a koleszterin bevitelét kell levinnünk. Hanem a magas vércukrot okozó gyorsan felszívódó szénhidrátokat. Ezek miatt nő meg az inzulinszintünk a vérünkben. A magas inzulinszint megnöveli a sejtjeink átjárhatóságát, ezt a helyzetet a szervezetünk koleszterinnel próbálja orvosolni. Sejtjeink membránjait betapasztja koleszterinnel, hogy az átjárható gyulladásos állapotot megakadályozza.
Tehát akkor lesz magas a koleszterinszintünk, ha sok szénhidrátot eszünk.

Már megint a szénhidrát! Vegyük észre, nem a zsír!
A hiányzó napi kalóriákat tehát fehérjével és zsírral pótoljuk, cukorrá alakuló szénhidrátok helyett!
Azáltal, hogy leállítjuk a rákos sejtek cukorutánpótlását lehetetlen helyzetbe hozzuk őket, megáll a növekedésük.
De hogy teljesen eltüntessük őket, az immunrendszerünket is fel kell javítani.

Egyetlen módja van az immunrendszerünk feljavításának. Együnk sok rostban gazdag táplálékot!
(Ez itt a reklám helye: Ha kevés rostosat eszünk, pótoljuk Dr.Hummel géllel!)
Az immunrendszerünk 70%-a közvetlen kapcsolatban van a vastagbélben élő bélflóránkkal. A bélflóra több százmilliárd mikrobából áll. Ha ezek jól érzik magukat, ha jól tudnak táplálkozni és szaporodni, akkor az immunrendszerünk nagyon jó alapokon nyugszik, és minden feladatát teljesíti.

A legfőbb rostforrásaink a zöldségek. A zöldségekben rengeteg rost van. 
A rostok között sok emészthető rost is van, amelyek a bélflóra mikrobáit táplálja.
Mivel a mikrobák legalább 80% vizet tartalmaznak, ezért sok vízre is szüksége van a bélflóra mikrobáinak, hogy növekedjenek és szaporodjanak. 
A vastagbélben csak egy módon lehetséges víztárolás, a nedvesítő rostok közötti térben. Az ott élő mikrobák csak innen juthatnak vízhez. 

Tehát a rákosoknak a fehérje és zsír mellett sok zöldséget és zöldséglevet kell fogyasztaniuk.
Láttuk tehát, semmi csodaszerre, csodateára, csodafüvekre nincs szükség, csak kellő zöldségre és energiát adó fehérjére és zsírra.
Képtalálat a következőre: „zöldségek képek”Képtalálat a következőre: „zöldséglevek képek”

Van még egy frontja a rák ellenes életvitelünknek: a sejtek oxigénben szegény környezetének megszüntetése!
Hogyan növelhetjük vérünkben az oxigénáramlást? Edzéssel! Intenzív mozgással!
Mindenki addig fokozza a gyakorlatainak intenzitását, míg légszomja nem lesz!
Ekkor viszont álljon le! Akkor kezdje újra, ha megszűnt a légszomj. 
A légszomj azt jelzi, hogy elfogyott az oxigén, ekkor az izomsejtek átállnak fermentációra, és úgy nyerik az energiájukat, mint a ráksejtek. Tejsavat fermentálnak a cukorból. Az edzéseknél még egy fontos dologra figyeljünk, a fokozatosság elvére. Valamint arra is, hogy amint megjön a jó idő, ki az oxigéndús természetbe! Aki nem tud edzeni, az legalább napi egy órás sétát tegyen a zöldben.
Képtalálat a következőre: „nyugalom”

Most már csak egy továbbira kell figyelnünk. Az idegrendszerünk elcsendesítésére! A napi lóti-futi után szánjunk legalább egy negyed órát arra, hogy magunkban elmélyüljünk és megnyugodjunk.

Szerző: Dr. Hummel Zoltán

( Forrás: http://drhummel.hu )