Így ne viselkedj, ha sikeres akarsz lenni!

1.Ha mindenkire irigykedünk Az irigykedéssel az a baj, hogy rossz helyre teszi a fókuszt: a másik szerencséjével, a másik jólétével vagy elfoglalva, ahelyett, hogy a saját életed áldásaira összpontosítanál és keresnéd azokat a dolgokat, amelyekért hálát adhatsz. Valójában egyetlen emberrel vagy versenyben – és az Te magad vagy. Ha méricskélni akarod az előbbre jutásodat, akkor ahhoz az emberhez hasonlítsd magad, aki tegnap voltál. 2.Ha mindig, mindent magunkra veszünk Nagyon toxikusan viselkedünk akkor, ha meg vagyunk róla győződve, hogy bármi is történjék körülöttünk, az rólunk szól, ellenünk indított támadás vagy minket veszélyeztető folyamat. Valójában, ami körülöttünk történik, az mindig sokkal inkább szól a többi emberről, mint rólunk. Például, ha komorak, feszültek vagy nyersek velünk, nem biztos, hogy minket nem szeretnek – inkább az lehet a háttérben, hogy megbántották őket, túlhajtották magukat vagy frusztrálta őket egy kudarc. Ne akarj többet belelátni egy helyzetbe, mint ami benne van. Tételezd fel a legjobbat a másikról, viselkedj vele úgy, mint ahogy szeretnéd, hogy ő viselkedjen veled. És ha még mindig kétségeid vannak, fogalmazd meg őket kérdésként! 3.Ha mindig áldozatként viselkedünk A panaszkodás áldozattá tesz, és megerősíti a tehetetlenség élményét. Ha meg vagy róla győződve, hogy áldozat vagy és nem tehetsz semmit sorsod jobbá fordításáért, az bénítólag hat a viselkedésedre és szinte megakadályozza, hogy elérd a kitűzött céljaidat. Ha felelősséget vállalsz életedért és sorsod irányításáért, akkor sokkal több erőt tudsz mozgósítani, mint azt korábban lehetségesnek tartottad. 4.Ha folyton gyűjtögetjük a fájdalmakat és veszteségeket Az élet egyik legnagyobb leckéje, hogy megtanuljunk elengedni: dühöt, bűntudatot, veszteséget. A változtatás persze soha nem könnyű, sokszor azon kapjuk magunkat, hogy a negatív élményeket kiemelt polcra tesszük az elménkben, hogy könnyen megtalálhassuk és képzeletben újraélhessük őket. Ha sikerül mégis letenned ezeket a terheket, az tisztánlátást ad és újrafókuszálja az elméd: ez a felszabadultság minden erőfeszítést megér. 5.Ha soha nem vállaljuk fel önmagunkat Az emberek nehezen létesítenek kapcsolatot velünk, ha azt érzik, hogy titkolunk előttük valamit. Érzik a helyzet hamisságát, érzik, hogy valami nincs rendben. A felvett szerepeink alatt ott van a valódi lényünk, amely minden különcségével, egyediségével együtt szerethető, mert a küldetésünkről szól – arról az egyedi célról, amelyet be kell teljesítenünk ebben az életben. Lehet, hogy nehéz kimondani, ha másképp vélekedünk a dolgokról, mint a környezetünk, de az állandó szerepjáték, a titkolózás akár meg is betegíthet. Nem éri meg, hosszú távon semmiképp. 6.Ha nem tudunk uralkodni az érzelmeinken Mindannyian ismerünk ilyen embereket: akik dührohamot kapnak már akkor is, ha a gyerekük leejti a ceruzáját a földre. Vagy kiabálni kezdenek a bolti pénztárossal, ha az lassabban dolgozik az általuk elvártnál. Ha magunkon is hasonló jeleket kezdünk felfedezni, akkor olykor az is elég, ha egy kicsit kiszállunk a mókuskerékből és kipihenjük magunkat. Netán beiktatunk néhány stressz levezető edzést vagy jógaórát. Esetleg szánunk egy kis időt a meditációra. 7.Ha folyton negatívan gondolkodunk Nagyon nehéz olyan emberek társaságában megmaradni, akik mindenben a rosszat látják, akik mindig sötét jövőn aggódnak, akik meg vannak győződve róla, hogy az életben nem lehet boldogulni. Egy dolog az, ha néha pesszimisták vagyunk, és egy másik az, ha beszorulunk az állandó negativitásba. A jó hír, hogy ezen változtathatunk, tudatosan összpontosítva a jó lehetőségekre, a pozitív esélyeinkre. Mindig feltehetjük magunknak a kérdést: mi lenne, ha a mai nap könnyen menne? És végigfuttathatjuk a pozitív forgatókönyvet, vizualizálva minden egyes kellemes pontját. 8.Ha nincs bennünk együttérzés Számítógépes fórumokon sokszor megfigyelhetjük, milyen kiábrándító és bántó az, amikor az álnevük mögé bújó hozzászólók kíméletlenül leszólják a társaikat, minden szavukkal képzeletbeli tőröket döfködve azok lelkébe. Néha dühösek vagyunk, de soha ne akarjunk ezekhez a toxikus személyiségekhez hasonlítani. Még ha udvariatlanok voltak is velünk, még ha tényleg meg is bántottak, igyekezzünk felülemelkedni a helyzeten és empátiát adni. A visszarúgás nekünk is fájhat és csak újabb csatát eredményez. 9.Ha mindig külső megerősítésre várunk Nagyon nehéz azok közelében megmaradni, akik folyton hallani akarják, milyen szépek, okosak, ügyesek. Még meg is sértődnek, ha nem kapnak elég dicséretet. Ne ess ebbe a csapdába: ez egy öngerjesztő folyamat, amelynek a végén már csak azért akarsz célokat elérni, hogy elnyerd mások tetszését. Nézd a nagyobb képet: keresd a küldetésed, tűzz ki ezzel összhangban lévő célokat és tudd, hogy ez hoz belső megnyugvást és harmóniát. És persze fogadd el: nem kaphatod meg mindenki elismerését. 10.Ha megrögzötten törekszünk a tökéletességre Az élet nehézzé válik, ha szembe megyünk vele: márpedig az életben nincs állandó tökéletesség, hiszen az élet folyamat. Így aztán nem érdemes megrögzötten törekedni a tökéletességre: tégy meg mindent, hogy jól teljesíts, de ne javítgasd a munkád a végtelenségig. Eszembe jut az a szónok, aki hetekig készült a hibátlan beszédre, aztán lecsúszott sliccel állt ki a pódiumra… Ember vagy, néha hibázol – és ez is teljesen rendben van.