Ez mindannyiunk életére igaz. Tedd egy pillanatra nagyító alá a sajátodat! Ugye, olykor megérkezik egy kellemetlen gondolat, gyökeret ver a fejedben, aztán elkezd duzzadni és nemsokára már azon kapod magad, hogy szorongsz és aggodalmaskodsz. Ilyenkor mindig felteheted magadnak a kérdést: azok közül a dolgok közül, amelyeken korábban izgultam, mennyi történt meg végül valójában? A válasz valószínűleg valami ilyesmi lesz: Nagyon kevés… És azok, amelyek megtörténtek, legtöbbször mégsem voltak annyira fájdalmasak vagy félelmetesek, mint amilyennek elképzelted.
A szörnyeket mi magunk teremtjük, a jövőt gyakran mi magunk festjük komorra és sötétre az elménkben.
1.Tisztázd a helyzetet!
Ha egy-egy stresszhelyzetben nem látsz tisztán, ha nem tudod pontosan, hogy mivel kell valójában szembenézned, az elméd hajlamos sötétebb képet festeni a kelleténél. Ilyen szituációkban ez a kérdés lehet a fegyvered: Őszintén és reálisan gondolkodva, mi a legrosszabb, ami megtörténhet? Ha megvan a válasz, eltölthetsz néhány percet azzal, hogy kitaláld, mit tennél akkor, ha a valószerűtlen forgatókönyv tényleg bekövetkezne. Tapasztalatom szerint a legrosszabb lehetséges szcenárió is kevésbé ijesztő, mint az, amivel az elménk elő tud állni, ha hagyjuk, hogy elszabaduljon.
2.Ne találgasd, hogy mások mire gondolnak!
A gondolatolvasás legtöbbünknél nem hoz megbízható eredményt, sőt… Igazi katasztrófafilmeket tudunk vizionálni, ha elképzeljük, mi járhat mások fejében. Ilyenkor belelátjuk a helyzetbe az összes bűntudatunkat, félelmünket és kétségünket.
Érdemesebb másik stratégiát választani: kérdezd meg a másikat, hogy mit gondol, mit érez, hogyan vélekedik a helyzetről, esetleg a te szerepedről. Ezzel azt is megmutatod, hogy nyitott vagy, hogy nem kerülgeted a forró kását, hogy hajlandó vagy értelmesen beszélni a problémákról.
3.Szakítsd meg a gondolatmenetet, mielőtt elveszítenéd az irányítást!
Vannak bizonyos élethelyzetek, amikor sebezhetőbb vagy. Ilyen az, amikor nagyon éhes vagy, esetleg az a néhány perc, amikor már lehunytad a szemed, de még nem aludtál el. A szorongás ilyenkor könnyebben utat talál hozzád. Felkészülhetsz az ilyen szituációkra néhány jól irányzott mondattal. Például:
„Most másik irányba indulok. Félreteszem ezeket a gondolatokat későbbre, amikor már készen állok arra, hogy szembenézzek velük. Miután jóllaktam/kipihentem magam és megnyugodtam.”
Nyilván szükség van némi tudatosságra és gyakorlásra, de nagyon kellemetlen percektől mentheted meg így magad.
4.Mozogj!
Kevés dolog van, ami annyira oldaná a szorongást, mint egy kis testmozgás. Néhány hossznyi úszás vagy pár percnyi kocogás képes kitisztítani a fejed, miközben az önbecsülésed is növeli. Ilyenkor legyőzöd a lustaságod és bebizonyítod magadnak, hogy igenis képes vagy helytállni, megbirkózni a nehézségekkel. Ez az aggodalmaskodás ellen is hat – ahogy megérzed a saját erődet, úgy csökken majd az elképzelt szörnyűségek súlya.
5.Hozd ki a szörnyet a napfényre!
Ventilálj egy kicsit: oszd meg a legnagyobb félelmed valakivel, akit szeretsz, akiben megbízol. Legtöbbször már az is elég, hogy kimondod, mitől tartasz. Valójában nem a másik tanácsaira van szükséged, hanem arra, hogy szavakba önthesd aggodalmad tárgyát. Ilyenkor sokszor magadtól észreveszed majd a kitalált forgatókönyv abszurditását, valószerűtlenségét. Más az, ha odabent gomolyog a félelem és más az is, ha kiengeded a napfényre. Ezek a dolgok a napon összemennek. Próbáld csak ki.
6.Koncentrálj a jelen-létre!
Ha túl sok időt töltesz múltad (negatív) epizódjainak újraélésével, akkor nagyon könnyűvé válik komor jövőt festened és aggodalommal megtölteni azt. Ha folyton a jövőn rágódsz, akkor is teret engedsz a félelmetes forgatókönyveknek.
Ilyenkor vissza kell térned a jelenbe. A létező legkönnyebb jelen-lét technika a következő:
LASSÍTS LE! Tedd azt, amit addig is tettél, de sokkal lassabban. Rágj lassabban, moss fogat lassabban, biciklizz lassabban. Ha ezt teszed, lehetővé teszed az elmédnek, hogy tudatosítsa mindazt, ami körülötted történik. Figyelj az apró zajokra, az ízekre, az illatokra, a látványra! Így tudatosan arra koncentrálsz majd, ami van. Nem arra, ami volt vagy lehet. A jelenben nincs aggodalom. A szorongás a múltból indul és a jövőbe mutat.
7.Összpontosíts azokra a lépésekre, amelyeket megtehetsz!
A szorongás és a cselekvés két össze nem férő dolog. Figyeld csak meg: legtöbbször üresjáratban szorongsz. Ha arra fókuszálsz, amit a helyzet megoldásáért tehetsz és utána el is kezdesz cselekedni, azonnal oldod a szorongásod. Legyen kicsi, de konkrét lépés, amelyet azonnal meg is tehetsz. Ne hagyd, hogy az üresjárat vegye át az irányítást: cselekedj!
(forrás: positivityblog)
